2023. szeptember 3-án, vasárnap délután a fóti evangélikus templomban örömünnepre és
hálaadásra gyülekeztünk össze, a házigazda fóti és mogyoródi evangélikusok, egyházi és világi
meghívott, vagy a templomhoz, gyülekezethez valamilyen szállal kötődő, érdeklődő vendégek.
Százötven évvel ezelőtt, 1873. szeptember első vasárnapján tartották itt az első istentiszteletet Isten
kegyelméből, az akkori hívek áldozatkészsége, nem csekély anyagi és tevőleges hozzájárulása által
felépült templomban. Már önmagában az is hálára kell, hogy indítson, hogy 150 éve van élő,
igehallgató, imádkozó és éneklő gyülekezet a templomfalak között (és körül!), de azért is köszönettel
tartozunk Istennek és még sok mindenkinek, hogy a templom maga is megújulhatott a jeles
évfordulóra.
Az igehirdetés szolgálatát a 100. zsoltár alapján dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület
püspöke végezte. A gyülekezet történetének rövid említése során utalt arra, hogy közel 200 éve,
1826-ban épült meg az imaház, az első fóti evangélikus istentiszteleti hely, de a templom utáni vágy
hajtotta a lutheránusokat, hogy elkészülhessen az Isten háza is. Ahol most a 150 – és még több – év
gyülekezeti múlt mellett a közösség jelenéért is hálát adhatunk. Ahogyan a zsoltárt a zsidó nép
hálaáldozati körmeneten a templomon kívül énekelte, s a feltáruló kapun beléphetett a templomba,
úgy léphetünk be mi is a tér és idő kapuján, a profánból a szakrálisba, a múló időből az
örökkévalóságba, „mert jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége”. Az igehirdető felhívta a figyelmet,
hogy templomajtóinknak nyitva kell állniuk a menedékkérők, a keresők előtt is. Kiemelte, hogy a
gyülekezet congregatio, vagyis nyáj. Jézus nyája vagyunk, és Jézus a juhok ajtaja (Jn 10), aki összeköti
a mennyet a földdel, és utat nyit az örök életbe.
A terjedelmi korlát sajnos nem engedi meg, hogy az istentisztelet és az azt követő közgyűlés minden
részletére, az újra szentelésnek, a Confirma közös éneklésének, az énekkar szolgálatának felemelő
pillanataira, az elhangzott köszöntések meleg szavaira részleteiben kitérjek. De ide kívánkoznak
Simon Eszter gyülekezeti felügyelő szavai, aki összefoglalta a templom megszépülésének folyamatát,
a kezdeti álmodozástól a tervezgetésen, az anyagi lehetőségeink felmérésén, adománygyűjtésen,
pályázatok írásán keresztül a szakemberek és lelkes gyülekezeti tagok munkája által szűk három
hónap alatt lezajlott kivitelezésig. Ez utóbbi így elmondva nagyon problémamentesnek tűnt, de azért
okozott álmatlan éjszakákat, elsősorban lelkészünknek, dr. Cserhátiné Szabó Izabellának és
felügyelőnknek, akik a szervezésből (is) oroszlánrészt vállaltak. Köszönet illeti őket ezért. A szükséges
és elkerülhetetlen felújító-helyreállító munkálatokon túl talán a legjelentősebb előrelépést a régi
deszkapadozat és a templompadok lecserélése jelentette, öntött, csiszolt betonpadozatra –
amelynek a templom akusztikájára is nem várt, pozitív hatása lett – és kényelmes, mozgatható
padokra. A visszajelzések alapján a fóti templom így otthonosabb, talán hívogatóbb is lett, és
reménységünk van afelől, hogy a megújult szakrális tér és közösségünk a templomkapun belépésre
biztatja az erre járókat.
dr. Kertész Szabolcs
gyülekezeti tagunk
Képek forrása: Fóti Hírnök
