Dunaszerdahelyen (Szlovákia) született 1924 október 24-én. 1943-ban érettségizett. A budapesti Műegyetemen kezdett tanulni, de 1944 januárjában átjelentkezett a soproni evangélikus teológiára, ahova keresztféléves hallgatóként iratkozhatott be. 1944 decemberében, a front közeledtekor hat teológustársával együtt önkéntesként jelentkezett a hadseregbe. Néhány nappal a háború vége előtt Frankfurt am Oder közelében orosz hadifogságba került. Harkovba vitték, ahonnan 1947. június végén térhetett haza. 1947 őszétől újra a soproni teológia keresztféléves hallgatója lett, és 1951 januárjában szigorlatozott. Szabó József püspök 1951. február 18-án Rajkán szentelte lelkésszé, majd komáromi segédlelkészi szolgálatra küldte ki Schulek Tibor esperes mellé. 1952 szeptemberétől még segédlelkészként, de már önállóan kikerült Ászárra. 1953. május 10-én beiktatták a Hánta-Ászári Evangélikus Gyülekezet megüresedett lelkészi állásába. A fóti gyülekezet és az egyházvezetés között az új lelkész személye miatt 1962-ben kialakult súlyos konfliktus megoldásaként a gyülekezet Bohus Imrét választotta meg lelkészének. Beiktatására 1963. augusztus 11-én került sor. Ezután 32 éven keresztül volt lelkésze a fóti és a hozzá tartozó mogyoródi gyülekezetnek. A fóti Mandák Otthon gondnokával, Kiss Jánossal együttműködve a kántorképző tanfolyamok lelki vezetésében is részt vállalt. Helyettes lelkészként 1980-1988 között Dunakeszin is szolgált. 1995 nyarán ment nyugdíjba. 92 éves korában, 2016. február 22-én bekövetkezett haláláig Fóton élt.
